Ha a társadalomban az emberek eltávolodnak egymástól elszakadnak megszokott társadalmi és szociális környezetüktől, és bizonyos események miatt mindenkin eluralkodik rajtuk a szorongás, hogy már semminek nem látják értelmét, feladják, úgy érzik, nem tudnak mit tenni, és ebben az állapotban a figyelmüket hirtelen valamivel egy bizonyos dologra vagy eseményre irányítják, akkor hipnotikus állapotba kerülnek és irányíthatóvá válnak.
Ha az emberek nem tudják, mitől szoronganak, mitől válnak agresszívvá, akkor nem tudnak uralkodni rajta. Ha ebben az állapotban bedobnak egy narratívát, amivel megadják a szorongás tárgyát, és megoldást is adnak rá, azt a tömeg gondolkodás nélkül el fogja fogadni. Mindegy, hogy mennyire abszurd a narratíva! A megkönnyebbülés reményében kialakul közöttük egyféle szolidaritás. Ez a tömegformálás alapja. Sokkold be őket, tedd kilátástalanná a helyzetüket, majd irányítsd a figyelmet egy lehetséges kiútra. A szorongástól, félelemtől való megszabadulás iránti vágy fogja vezetni a tömeget a kívánt irányba.
A tömegformálás alapjában véve a csoportos hipnózis egy formája, amely lerombolja az egyének erkölcsi öntudatát és megfosztja őket a kritikus gondolkodás képességétől. Ez egy, a természeténél fogva alattomos folyamat, melynek a népesség teljesen gyanútlanul esik áldozatául. Magasabb iskolázottsági szint esetén a hatás fokozottabb lehet. A tömegformálás jelenléte nem mostani, ez történt a boszorkányüldözések, a keresztes háborúk és a kommunizmus idejében is.
Yuval Noah Harari a WEF globalistája szavaival: a legtöbb ember észre sem venné a totalitárius rendszerbe való átmenetet. Mi, zsidók, a totaliarizmushoz elsősorban a munka és megsemmisítő táborokat társítjuk, de ez csak a legvégsőbb formája egy hosszú folyamatnak.
A totalitarius állam más, mint a klasszikus diktatúra, mert ott egy kis csoport kényszeríti agresszívan az akaratát a tömegre, a totalitarius államban először a tömegformálás megy végbe. A társadalom kb 30% a fanatikusan elkezd hinni valamiben, egy bizonyos ideológiában, ami mesterségesen előidézhető politikai célú kondicionálással, vagy propagandával. A tömeg nagyobbik része akkor se áll ellen, ha nem ért egyet a propagandával, de ezt nem mondják ki. A könnyebb utat keresve együtt tartanak a kisebb, de nagyhangú csoporttal. Ezért fogadja el az emberek 90% a narratívát! A maradék kis csoportot megsemmisítik ha rosszul mérik fel a helyzetet.
A tömegformálás vakká teszi az embereket mindennel szemben ami ellentmond annak amiben hisznek, és elveszítik minden személyes érdeküket, képesek az önfeláldozásra is. Intoleránssá válnak az eltérő véleményekkel szemben, és megsemmisítenek mindent és mindenkit aki szembemegy a tömeggel, mintha ez erkölcsi kötelességük lenne. A tömeget az köti össze hogy az egyének külön külön kapcsolódnak a tömeghez, nem egymással, hanem a közösséggel lesznek szolidárisak. Az egymás közti szolidaritás teljesen eltűnik, az emberi kapcsolatok felolvadnak, megszűnnek a tömeg-szolidaritásban. Azt, hogy a tömegformáló hatásból totalitarizmus alakuljon ki, csak az ellenálló kis csoport törheti meg, ha a megfelelő döntéseket hozza, és ennek az a lényege, hogy megszólalnak -e és mikor, vagy hallgatnak. Ha a nyilvános beszédből eltűnik az ellenállás, kialakul a totalitárius rezsim. Ezért vezetik most be a teljes médiacenzúrát és számolták fel a független újságírás maradványait is az államokban!
Ezt a hatást használják ki a politikusok a kormányok elleni puccsok, lázadások, de a „forradalmak” létrehozásához is! Ezt használták a Covid-„járvány” idején és most, a klímahiszti esetében, hogy elfogadtassák a készpénz megszüntetését és a tulajdon elvonását.
A pusztítás kampánya elkezdődött!
Tucker Carson és Mattias Desmet:
A Covid esetében alkalmazott pszichológiai taktika évekkel korábban kezdődött, hogy elősegítse a HAMIS „Klímaváltozás” narratívát.
Azok a kiszivárogtatások és leleplezések, amelyek arról szólnak, hogy a médiát és a kommunikációt miként használták a nyilvánosság manipulálására és ellenőrzésére a covid-korszakban, folyamatos viták középpontjában állnak, és ez jogosan van így. Mégis, egy nagyon hasonló megközelítés gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen maradt az éghajlati kommunikáció területén. Valójában a covid narratív kontroll kulcsfontosságú jellemzői úttörő szerepet játszottak a környezettel kapcsolatban.
Évekkel azelőtt, hogy a „tudomány követése” a covid-politika mantrája lett volna, ez volt a klímavédők jelszava. Úgy hangzik, mintha jó lenne, de a gyakorlatban egyetlen narratíva tekintélyének érvényesítését jelenti, miközben az ellenvéleményt „félretájékoztatásnak” vagy „szélsőségnek” minősítik.
Az alábbiakban szemelvények találhatók a Műszaki megfelelőség: az éghajlattól a Covid és vissza című könyvből , amelyet Philip Hammond , a londoni South Bank Egyetem média és kommunikáció emeritus professzora írt.
2023 júniusában az újonnan indult BBC Verify projekt, amely a „dezinformáció elleni küzdelemnek” szentelte magát, élesen elítélte a TikTokot, amiért nem tudta „fékezni a klímaváltozás tagadását”. A BBC csapata több száz videót talált, amelyek hamis állításokat tesznek az éghajlatváltozással kapcsolatban, amelyeket aztán jelentett a TikToknak – bár némi megelégedéssel vették tudomásul, hogy „65 fiók, amelyek téves információkat tettek közzé az éghajlatváltozásról, megsértve a platform irányelveit, végleg eltávolították” munkájuk eredményeként.
Talán néhányan szemet hunynak 65 ember online fiókjának végleges bezárása előtt. A lényeg azonban a nagyobb elmozdulás, aminek a BBC Verify csak az egyik tünete.
Bár a covid narratív kontrollja azonnali inspirációt jelenthet az éghajlattal kapcsolatos „félretájékoztatás” nyomon követéséhez és betiltásához, a „klímatagadók” delegitimizálására, sőt kriminalizálására való felhívások jóval megelőzték a világjárványt.
A „klímatagadást” a „holokauszt tagadásával” összehasonlítva Mark Lynas brit környezetvédő 2006-ban azt javasolta, hogy legyenek „nemzetközi büntetőbíróságok [azok] számára, akik részben, de közvetlenül felelősek milliók haláláért”. Ugyanebben az évben David Roberts, a Grist éghajlati weboldal írója „valamiféle klíma Nürnberget” javasolt a tagadóknak. Talán ilyen retorika várható az öntörvényű kampányolóktól, de ez komolyabb hangot ölt, amikor az igazságszolgáltatásba kerül.
2013-ban William Tucker amerikai jogász professzor például jogi érvet hozott fel a vádemelés mellett, míg 2015-ben Nagy-Britanniában Philippe Sands KC azzal érvelt, hogy a Nemzetközi Bíróság ítélete „rendezné az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos vitát”.
Abszurdnak tűnik azt javasolni, hogy a bírák tekintélye elhallgattassa a „tudományosan képzett” és „tudatos” emberek azon állításait, hogy „megrendezze a tudományos vitát”. Ha mást nem, akkor kifejezetten tudománytalan. Mégis a bíróságok közbelépése nélkül is kiközösítették és törölték a kiváló tudósokat, ha eltérnek a hivatalos irányvonaltól. Természetesen ennek szélesebb körben dermesztő hatása van a tudományos vitára.
A környezet volt az első olyan terület, ahol viselkedési beavatkozásokat terveztek és alkalmaztak Nagy-Britanniában, azon az alapon, hogy pusztán a környezeti problémákról való információszolgáltatás nem feltétlenül készteti az embereket a kívánt viselkedési formák elfogadására.
A kormány 2005-ös „fenntartható fejlődési stratégiája” „új megközelítést vezetett be a viselkedés befolyásolására a közelmúltban végzett kutatások alapján”, beleértve egy „eszköztárat az éghajlatváltozással kapcsolatos kommunikációhoz…”, amelyet arra terveztek, hogy modellt adjon a jövőbeli viselkedésmódosítási kampányokhoz más témákban. A dokumentum bejelentette, hogy Tony Blair adminisztrációja „egy „viselkedésváltási” fórumot hoz létre a minisztériumok között”, hogy a környezeti kérdésekre kidolgozott „átfogó magatartás-változtatási modellt a politikaalkotáshoz” „minden kiemelt területen alkalmazni lehessen”. ”
Az új megközelítés mögött kulcsfontosságú személy David Halpern volt, aki 2004-ben már ajánlásokat fogalmazott meg Blairnek arra vonatkozóan, hogy a „viselkedési beavatkozások” hogyan kínálhatnak „alternatív, és talán finomabb módokat arra, hogy a kormány hogyan befolyásolhatja a személyes viselkedést”. Halpernt ezután David Cameron választotta a kormány Behavioral Insights Team – az úgynevezett Nudge Unit – élére, amikor 2010-ben megalakult a kabinetirodában.
A Behavioral Insights Team azóta globális vállalattá nőtte ki magát, de a Halpern továbbra is elnöke marad, és továbbra is tanácsokat ad a kormánynak. A covid alatt az SPI-B-ben és a SAGE-ban, a Vészhelyzetek Tudományos Tanácsadó Csoportjában is szolgált. Halpern és a Behavioral Insights csapata ma a „ Hogyan építsünk fel nulla nettó társadalmat ” című könyvön dolgozik , amely „új megfontolást kínál arra vonatkozóan, hogyan lehet az ösztönzőket, a szabványokat, a bökkenőt, a címkézést és a nyilvános információkat egyesíteni a szén-dioxid-mentesítés mielőbbi elősegítése érdekében. ”
A „buktatók” általában azt állítják, hogy a közvélemény már alapvetően beletartozik bármilyen politikai célba, de csak némi ösztönzésre van szükségük, hogy módosítsák döntéseiket. A „ Hogyan építsünk fel nulla nettó társadalmat ” című jelentés például azt állítja, hogy „a fogyasztók ezt a változást szeretnék saját életükben, legalábbis elvben”. Az Egyesült Királyság kormányának 2018-as, „ Az éghajlat-politikai fellépés politikai mandátumának kiépítése ” című jelentésének középpontjában az állt, hogy hogyan lehet megkerülni azt a tényt, hogy „az emberek túlnyomó többsége számára az éghajlatváltozás nem probléma”.
Hasonlóképpen, a Counterpoint, az EU-nak az európai zöld megállapodás előmozdításával kapcsolatban tanácsot adó tanácsadó cég 2021-es jelentése elismerte, hogy „kevés a nyilvános konszenzus az éghajlat-politikával kapcsolatban”. Az ellenpont lelkesedett, hogy a covid-járvány „felfedte, hogy a polgárok sokkal készebbek a mélyreható változásokra, mint egykor voltak”, és hogy „az attitűdök a legkönnyebben „átmódosíthatók” azoknál az embereknél, akiknek attitűdjei és érzelmei „megragadhatóak”.
A médiától elvárható, hogy a nyilvános vita és a demokratikus vita fórumaként működjön, de ugyanazon napirend mellett elkötelezettek. A Sky brit műsorszolgáltató például a Behavioral Insights Teamtől rendelt meg egy jelentést, amely arról szól, hogy „bátorítja a nézőket életmódjuk szén-dioxid-mentesítésére”. A jelentés elismeri, hogy legalább néhány néző valószínűleg tiltakozik, és tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy milyen típusú tartalom „a nézők… kevésbé valószínű, hogy vitatkoznak olyan információkkal, amelyekkel kezdetben nem értenek egyet”. A gyerekeknek szóló műsorokat ígéretes útnak tekintik: a tanács az, hogy „használjunk gyerekeknek” szánt tartalmat a pozitív környezeti magatartás ösztönzésére”, mivel a gyerekek „fontos befolyást gyakorolnak szüleikre”.
A viselkedések „beágyazásának” és „normalizálásának” gondolata mindenféle programtartalomba jellemző a nudge megközelítésre, amely gyakran hangsúlyozza a kívánt viselkedések láthatóvá tételének fontosságát. Ahogy a Behavioral Insights Team kifejti: „A láthatóság kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható intézkedések elfogadásának ösztönzésében… [és] felhívhatja a figyelmet, és elősegítheti a fertőző hatást.”
Hagyományosan a politikai kommunikációt úgy értelmezték, mint a közvélemény bevonását és meggyőzését sajátos elképzelésekkel vagy politikákkal. A nagyszabású társadalmi változásokat célzó projektekhez a többség tájékozott beleegyezését tartották szükségesnek egy demokratikus társadalomban. Manapság nyilvánvalóan kiment a divatból az emberek megnyerése egy ötletek racionális megbeszélése révén. A cél egyszerűen az engedelmes viselkedés. Az ellenvéleményt kiszűrjük. A kívánt viselkedéseket modellezzük és normalizáljuk.
Ha azt akarjuk, hogy továbbra is racionális politikai alanyként kezeljenek bennünket, meg kell tagadnunk a „bökdösést”, és meg kell tagadnunk az elhallgattatást. https://expose-news.com/2023/07/17/psyop-used-for-covid-began-years-before-to-foster/#respond
Olvassa el a Műszaki megfelelőség: az éghajlattól a Covid-ig és vissza című teljes esszét ITT.
.png)
.png)
