New York Times nyilvánosságra hozta a 2022-es orosz-ukrán tárgyalások dokumentumait. A tárgyalások a háború kezdetén, 2022 tavaszán kezdődtek, és folyamatosak voltak. Az akkor Isztambulban elfogadásra szánt, de nyilvánosságra nem hozott feltételek azóta megváltoztak. A végső feltételeket most már a háború állása fogja eldönteni. Az oroszok korábbi, ultimátumszerű feltételeit és az orosz vétójogot a kezességet vállaló felek között az ukránok nem fogadhatták el, ez a teljes orosz befolyás és a harcok újbóli kialakulását tette volna lehetővé.
Putyin álláspontja a két további orosszá váló régió esetében nem egyértelmű, úgy tűnik, ezeket alku tárgyaként akarja felhasználni a Krím és a két elsőként visszacsatlakozó régió megtartásáért cserébe. A kiadott korábbi tárgyalási alapok ismeretében Ukrajna a kezes államokat már megszervezte, de közben a NATO be is kerítette az oroszokat, a tárgyalási feltételek innentől a harcok állásától függenek. Fordulópont állt be, ezért mindkét fél felvetette a tárgyalások folytatását, ám közben egy olyan helyzet alakult ki, hogy ukrán részről nincs legitim aláírója a békeszerződésnek.
Zelenszkij elnöki mandátuma lejárt, az ukrán alkotmányt máshogy értelmezik az oroszok, és máshogy Amerika. patthelyzet alakult ki, amit csak a háború folytatása mozdíthat ki, ezért tart mindenki az eszkalációtól, a másikat hibáztatva.
A New York Times most mutatta csak be a már akkor is rendelkezésére álló, a 2022. március 17-i és április 15-i szerződéstervezeteket, a két fél egymással versengő javaslatait és megegyezési pontjait; és egy privát „közleményt” a március 29-i isztambuli személyes tárgyalásokról, amely összefoglalta a javasolt megállapodást. A dokumentumokba foglaltak hitelességét a Times szerint a résztvevők közül többen is igazolták. Olekszandr Csali, az egyik ukrán tárgyaló beismerte, hogy nagyon közel voltak a megállapodáshoz.
A nyilvánosságra hozott isztambuli egyezmény feltételei egyértelműen az orosz fölény mentén fogalmazódtak meg. Az ukrán tárgyalók által kiszivárogtatott dokumentumokból a Times azt a következtetést vonta le, hogy a békekötés lehetetlenné vált a kibékíthetetlen álláspontok miatt. A a harcok kiújulását akadályozó garanciákat hiányolták az orosz féltől. Ahogy most Zelenszkij is a garanciákat hiányolja a NATO tagországokkal aláírt védelmi egyezményeiből,- de ő a támadás lehetőségét és támogatását hiányolta. Meg is lett az eredménye: Stoltenberg úgy döntött, eljött az ideje átvenni az irányítást.
Az akkori tárgyalások pontjaiban olyanok szerepeltek, mint:
Oroszország csak akkor járul hozzá a tűzszünethez, ha Ukrajna átadja a Kreml által Oroszország részévé nyilvánított négy régiót, és felhagy NATO-törekvéseivel. Ezt az ukránok kapitulációnak tekintették. Az isztambuli egyezség a Krímet nem érintette, mert orosz területként tartja számon, amit az ukránok nem ismernek el.
„Ukrajna elismeri a Krími Köztársaságot és Szevasztopol városát az Orosz Föderáció szerves részeként (alanyaiként), és e tekintetben átfogó változtatásokat hajt végre a nemzeti jogszabályokon.”.. "E szerződés 2. cikkének (1) bekezdése, valamint 4., 5. és 11. cikke nem vonatkozik a Krím-félszigetre és Szevasztopolra.
Április 15-ig mindkét fél megállapodott abban, hogy kizárják a Krímet a szerződésből – orosz megszállás alatt hagyva, de Ukrajna ezt nem ismeri el.
A semlegességben megállapodtak: „Ukrajna nem csatlakozik semmilyen katonai szövetséghez, nem telepít külföldi katonai bázisokat és kontingenseket…”
Oroszország azt követelte , hogy Ukrajna tegye hivatalos nyelvvé az oroszt: „Ukrajna a jelen Szerződés aláírását követő 30 (harminc) napon belül eltöröl minden korlátozást az orosz nyelv használatára vonatkozóan bármely területen a 2. melléklettel összhangban.” – ami Ukrajna új határait mutatta be.
Ukrajna Oroszország hozzájárulását kérte a nemzetközi „biztonsági garanciákhoz”, amellyel más országok – köztük az ukrán szövetségesek, akik szintén aláírnák a megállapodást – a védelmére kelnek, ha ismét meg akarnák támadni őket. Azt akarták, hogy a szerződés Ukrajna „nemzetközileg elismert határaira” vonatkozzon. Nem ismerték el a provokációkat, amik a csatlakozási népszavazásokat és utána az orosz „támadást” kiváltották.
Később, az új határok elismerése és az új régiók befogadása után Oroszország már jogosan védte a saját területét az ukránok támadásaitól.
Az oroszok fetételei is belekerültek a dokumentumba, tehát az ukránok elfogadták a határrevíziót, a szankciók megszüntetését, és a „nácitlanítást” is.
„Ukrajna elismeri a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság függetlenségét Ukrajna egykori Donyecki és Luganszki régióinak közigazgatási határain belül, és e tekintetben átfogó változtatásokat vezet be a nemzeti jogszabályokban.”
„Ukrajna visszavonja, és ezentúl nem vezeti be, valamint nyilvánosan felszólítja az összes államot és nemzetközi szervezetet, hogy töröljék el, és a továbbiakban ne vezessenek be minden szankciót és korlátozó intézkedést, amelyet 2014 óta az Orosz Föderáció ellen vezettek be.”
„Büntetőjogi felelősség bevezetésével tiltsák be a nácizmus és a neonácizmus, a náci mozgalom és a hozzá kapcsolódó szervezetek bármilyen formájának dicsőítését és propagandáját, ideértve a nyilvános demonstrációkat és felvonulásokat, emlékművek és emlékművek építését és helynevek elnevezését, különösen , utcák, települések és egyéb földrajzi objektumok.”
Ukrajna azt akarta, hogy szövetségeseivel olyan szerződése legyen, hogy közbeléphessenek, ha ismét megtámadják, őket, ezért foglalták bele a „kezes államokról” megfogalmazott részt:
„…a légtér lezárása Ukrajna felett, a szükséges fegyverek biztosítása, fegyveres erők alkalmazása Ukrajna, mint tartósan semleges állam biztonságának helyreállítása, majd ezt követően fenntartása érdekében.”
Lehetséges kezes államok: Nagy-Britannia, Kína, Oroszország, Egyesült Államok, Franciaország, Törökország, Németország, Kanada, Olaszország, Lengyelország, Izrael." „A kezes államok és Ukrajna megállapodnak abban, hogy agresszió, Ukrajna elleni fegyveres támadás vagy Ukrajna elleni katonai művelet esetén a kezes államok mindegyike, a közöttük folytatott sürgős és azonnali egyeztetések után … segítséget nyújt Ukrajnának, mint tartósan támadás alatt álló semleges államnak…”
Oroszország megpróbált vétójogot szerezni Ukrajna biztonsági garanciáival kapcsolatban egy egyhangú hozzájárulást igénylő záradék beiktatásával, amiért az ukránoknak már nem volt érdeke a tárgyalások folytatása, mert az oroszok a saját jövendőbeli támadásuk elleni fellépést vétózhatták volna meg a „kezes államok” között.
„A kezes államok és Ukrajna megállapodnak abban, hogy az Ukrajna elleni fegyveres támadás esetén a kezes államok mindegyike … az összes kezes állam által elfogadott határozat alapján … segítséget nyújt Ukrajnának, mint tartósan semleges államnak.
A tárgyalások befejezésének meghiúsulása után Zelenszkij addig szaladgált és lobbizott mindenhol, míg az európai NAT tagállamok egy része megadta neki kért segítséget, garanciákat vállalva az ukrán állam védelmére. Ezután jelentette be a NATO az „ukrajna missziót”, amiben a tagállamok „önkéntesen” vehetnek részt, ahogy az USA és a NATO korábbi háborúiban is tették.
A Times értesülései szerint az akkori lengyel elnök, Duda tolta Brüsszelben egy megbeszélésen a NATO vezérek orra alá a dokumentumot azzal a felkiáltással, hogy az nem elfogadható. Az áprilisi elfogadást végül Anglia akadályozta meg Boris Johnson közvetítésével, aki katonai segítséget ajánlott fel, de tagadta, hogy bármire is rábeszélte volna Zelenszkijt.
Ukrajna végül az Isztambuli Közlemény kétoldalas dokumentumában foglalta össze, mint tervezett megállapodást, de soha nem tette közzé. Eszerint a Krím státuszáról 10 vagy 15 éves időszak alatt kellett volna dönteni, Ukrajna megígérte, hogy nem próbálja meg erőszakkal visszafoglalni a félszigetet; Zelenszkij és Putyin személyesen találkoztak volna, véglegesíteni a békeszerződést:
A felek lehetségesnek tartják, hogy 2022-ben találkozót tartsanak Ukrajna és Oroszország elnökei között azzal a céllal, hogy megállapodást írjanak alá és/vagy politikai döntéseket hozzanak a még megoldatlan kérdésekben.
Végül az oroszok egy 17 oldalas tervezetet raktak össze, amelyben Oroszország elvetette korábbi kifogásait Ukrajna teljes jogú EU-tagsága ellen, melynek feltétele a semlegesség volt.
„A Szerződés részes felei egyetértenek abban, hogy Ukrajna tartósan semleges államként való státusza – a jelen Szerződés rendelkezéseire is figyelemmel – összeegyeztethető Ukrajna esetleges európai uniós tagságával.”
Abban is megegyeztek volna, hogy a szerződés „nem vonatkozik” a Krím-félszigetre és Ukrajna egy másik, később meghatározandó területére – ami azt jelenti, hogy Kijev elfogadja területe egy részének orosz megszállását, de anélkül, hogy elismerné az orosz szuverenitását felette. Kényes pont maradt a demilitarizálás is, az ukrán csapatok kivonása, a rakéták hatótávolságának korlátozása, az orosz nemzeti identitás elfogadása.
„Ukrajna végrehajtja fegyveres erői, más fegyveres alakulatai egységeinek, fegyvereinek és katonai felszereléseinek kivonását (visszaküldését) az állandó bevetési helyekre vagy az Orosz Föderációval egyeztetett helyekre.”
A tárgyalások megszakadtak, Zelenszkij törvényt hozott a béketárgyalások megtiltásáról, és elkezdte az európai államok és Amerika beszervezését a háborúba. Az oroszok többször jelezték tárgyalási hajlandóságukat, az ENSZ- ben megvétózták az ellenük hozott határozatokat, az ukránokkal felváltva jelentették a háborús bűnöket, a szankciók szaporodtak, ami miatt Európa gazdasága megrogyott, az energiaárak elszabadultak. A háborús pszichózis eluralkodott, a kormányok kijelentései és tettei elszakadtak a józan érvektől. A saját és európai érdekek megtagadásával egy világháború szélére sodródtunk, amit úgy tűnik, az atomfenyegetés sem tud megakadályozni.
A Zelenszkij által szervezett nemzetközi békecsúcsra az oroszokat nem hívták meg. Kína és a NAÜ nem vett részt rajta, az USA az alelnököt küldte, sokan visszamondták a részvételt. A felhatalmazás nélküli ukrán törpeagresszor továbbra is tartja magát a saját egyoldalú ultimátumához, aminek támogatásához a NATO- val a háta mögött a konferencián akarta megnyerni az államfőket. Ursula von der Leyen most sem hazudtolta meg magát:
Oroszországot vádolta az energia és élelmiszerárak megugrásáért, mintha nem is ő találta volna ki a kereskedelmi szankciókat. A szaudiak, törökök, Svájc, de még Németország is azt mondta, az oroszok nélkül nincs értelme tárgyalni. A bukott Macron szerint senki nem áll háborúban Oroszországgal, mert mindenki békét akar.
Putyin Herson és Zaporozsje régiók esetében engedne, de a kommunikáció már nem egységes: elhangzott egy fenyegetés is Ukrajna teljes elfoglalásáról, ha a NATO nyíltan hadba lép és csapatokat küld az ukránok megsegítésére. Putyin békejavaslatát az ukrán parlament a svájci értekezlettől függetlenül megvizsgálta, és ultimátumként értelmezte. Az EU országok egy újabb konferencia összehívását tartják szükségesnek, amin az oroszok is részt vesznek. A békekötés esélyei a NATO közvetlen beavatkozásával egyre jobban csökkennek. A jelenlegi erőviszonyokat és nyilatkozatokat tekintve a háború évekig is elhúzódhat, de a törvénytelen ukrán elnök eltávolításáig mindenképpen kitart. A béketárgyalások feltétele nem csak a harcoló felek részvétele azokban, hanem a felek legitimitása is, ami jelenleg Ukrajna részéről az orosz álláspont szerint nem elfogadható. A háború befejezésének első lépése ezért az elmaradt ukrajnai választások megtartása kell legyen.
/ G. Ági /
Forrás: https://www.nytimes.com/interactive/2024/06/15/world/europe/ukraine-russia-ceasefire-deal.html
https://ura.news/news/1052781406
2022. március 17., szerződéstervezetAz ukrán-orosz szerződés korai tervezete. A dokumentum angol fordítása, amelyet Ukrajna akkoriban biztosított a nyugati kormányoknak. [ Angol ]
2022. március 29., Isztambuli közleményAz ukrán tárgyalópartnerek összegzése szerint az isztambuli személyes tárgyalásokon megvitatott megállapodástervezet. [ angol fordítás ] [ orosz eredeti ]
2022. április 15., szerződéstervezetUkrajna-Oroszország szerződés későbbi tervezete. A dokumentum fejléce azt mutatja, hogy ez egy olyan verzió, amely Vlagyimir Putyin elnök asztalán landolt. A 6. mellékletként hivatkozott térképet nem tartalmazza. [ angol fordítás ] [ orosz eredeti ]
