Header Ads Widget

Második békecsúcs- de vége lehet-e az örök háborúknak? Miért tárgyalna Zelenszkij Putyinnal?


A NATO biztosította Zelenszkijt, hogy Ukrajnát felveszik a tagok közé. A felvétel ténye független a határoktól: a Krímmel és az „elcsatolt” területekkel, vagy azok nélkül, de a NATO Ukrajnában beköltözik Oroszország mellé. Ez a háború győzelmét jelenti a Nyugat részéről, amit részben már elkönyvelhet: a finnek és svédek csatlakoztatásával a Nyugat hódító világhadseregéhez megszűnt a semleges zóna Oroszország körül. 

A Nyugat ügyesen csinálta: a két balti államot az ukrajnai harcok alatt csatlakoztatta a katonai szervezethez a bábkormányok segítségével, tudva, hogy Putyin semmit sem tehet ellene. A finnek csatlakoztatása a NATO alapszabályát, és a finn alkotmányt is sértve történet: nem írták ki az elfogadásához a népszavazást. A csatlakozás ezért semmisnek tekinthető, de a megosztott és megfélemlített finn társadalom már képtelen volt az ellenállásra. 

A demokrácia a finneknél is hatékonyan működik: elég, ha egy nyugatbarát kisebbség „többségbe” kerül a parlamentben, a lakosság többségének az akarata és a nemzetérdek máris mellőzhető. Putyin hallgat a finnek és svédek NATO tagsága miatt kialakult helyzetről, míg az ukrajnai harcok fő céljának a volt szovjetállam semlegességét jelölte meg. Oroszország biztonsági érdeke, miszerint egy NATO-semleges zóna vegye körül, már a semmibe veszett. A finn csatlakozás támadhatósága maradt az egyetlen ütőkártya az oroszok új cárjának kezében, amit az ukrajnai háború kimenetelétől függően ki is fog használni, ha eljött az ideje. 

Ha Oroszország győz Ukrajnában a NATO és az USA ellen, és eléri, hogy Ukrajna örök időkre szóló semlegességi nyilatkozatot írjon alá, két dolog történhet: vagy Oroszország támadja meg a semmis finn csatlakozási szerződést nemzetközi szinten, vagy némi orosz háttérrel maguk a finnek teszik helyére a szerződés dolgát.

Az ukrajnai háború kimenetele Biden elnökségének a végével Putyin felé billenti a mérleg nyelvét.

Hiába az egyedi katonai-védelmi megállapodások sora az EU tagállamaival, ha az USA beszünteti a támogatást, az uniós államok pénze és fegyverzete kevés lenne a győzelemhez. Trump úgy tűnik, nem akarja tovább támogatni az ukrajnai háborút, ami az amerikai társadalmat is megosztja. A választások előtti ígérethegyekben a népszerűséget nem a háborús költségvetés növelése emelheti, hanem a háborúra szánt pénzek szociális kiadásokra fordításának ígérete hozhat győzelmet. Trump elnökségével Amerika „arcvesztés” nélkül szállhat ki az ukrajnai NATO-misszióból, ráhagyva azt Európára, hogy minden erejét a kibontakozó izraeli-arab konfliktusra fordíthassa. 

Ne feledjük: Trump már kinyilatkoztatta, hogy kiáll Izrael feltétlen támogatása mellett! A kistestvér védelme mindenek felett áll!

Az USA kihátrálását jelzi, ahogy Zelenszkij belebegtette a tárgyalás lehetőségét Putyinnal, holott ennek tiltását az angol Boris Johnson közbelépése után ő maga foglalta törvénybe. Az ukrán alkotmány nyugati értelmezése szerint hadiállapot alatt nem írható ki választás, míg az oroszok szerint az elnök és a kormány az elmaradt választásokkal elveszti legitimitását. Az Oroszországhoz csatlakozott területeken tartott népszavazások érvényessége a nemzetközi jog szerint nem vitatható, a háború ezért orosz részről nem támadó, hanem védekező. Tudja ezt Zelenszkij is, és az USA kihátrálását érezve mentené a helyzetét, ami azt jelzi, hogy a nyugati propaganda ellenére az oroszok vannak fölényben a fronton. Az ukrán elnök tisztában van vele, hogy a hatalma illegitim, és a saját népe vethet véget a háborús kormány uralkodásának. A második békecsúcsot az amerikai választások elé tervezik, aminek két oka lehet: az F16- osok és a nagy hatótávolságú rakéták bevetésével fordulatra számítanak a fronton, vagy az egész csak az amerikai választási kampány része, amit Trump, és a Biden helyére lépő Harris is kihasználhat.

Tőle szokatlan módon Zelenszkij egy népszavazás lehetőségéről beszélt, ami szólhat a háború folytatásáról, vagy az „elcsatolt” területeken tartanák meg a hovatartozás kérdéséről. Ukrajna így kisebb lenne ugyan, de a háború végével egy gyorsított eljárással a NATO tagja lehetne, ami ellen Oroszország ebben az esetben már nem tehetne semmit. A háború területszerzési oka megszűnne, mindkét fél elkönyvelhetné a maga győzelmét, de nyilvánvaló, hogy az ukrajnai tűzfészek megszűnne ugyan, ám a helyét a kibontakozó Közel-keleti konfliktus, és egy sosem látott hidegháborús fenyegetés venné át. Ha a NATO körbe tudja venni Oroszországot, ők ezt továbbra is nemzetbiztonsági fenyegetésként értékelnék. Egy sikeres „békekötés” után a Nyugat győzelmi mámorában kellene újratárgyalni a felbontott fegyverzet ellenőrzési egyezményeket, és újra meg kellene egyezni az atomfegyverek telepítésének és használatának tilalmáról is.

A kelet és Nyugat háborúja egy évezredek óta tartó, soha véget nem érő háború. A harc Európa teljes területének megszerzéséért zajlik, melynek kezdete a Római Birodalom hódító háborúi voltak. Ismerve a korabeli térképeket és az európai népek történelmét, világos, hogy Európa nyugati része a római császárok felségterülete volt, míg keleti része harcolt a fennhatóság ellen, védve identitását és területét. A keleti és nyugati civilizációk identitása és értékrendje közti ellentét örök háborúskodást okoz, amit a hamis ideológiák, az álhumanizmus egyenlőséget és egyformaságot hirdető eszméi, vagy az ateizmust hirdető marxizmus elterjesztése sem tudott, és nem is fog soha megszüntetni. 

A „keleti” népek hite gyökeresen eltérő a görög-római zsidókereszténység vallási dogmáitól, amit az erőszakos térítéssel sem tudtak megszüntetni. A békekötések a Birodalmak háborúiban ezért nem lehettek soha véglegesek. Az eltérő gyökerek és hitrendszerek megszüntetése nem lehetséges, a népek békés egymás mellett élése csak a különbözőségek elfogadásával, és a birodalmi törekvésekről való lemondással történhetne meg. A hódítás, a háborúk, a gazdasági uralom az, ami fenntartja a kapitalizmust, mert a háborúkhoz pénz kell, ami bankárok hasznát biztosítja, a fegyvergyártás csak akkor nyereséges, ha van hova eladni, a háborúk utáni újjáépítés további hasznot hoz a győztes félnek, ami a saját gazdaságát erősíti. A költségeket minden esetben a bankárok hitelezik, amiből egyértelmű, hogy a háborúk kirobbantása a mindenkori bankárkaszt érdeke is! 

A háborús hódítás szempontjából jóformán mindegy, fegyveres, vagy gazdasági háborúról van szó, a háttérben mindig a pénzügyi haszonszerzés és a saját gazdaság megerősítése áll.

Az ukrajnai békekötés, a háború lezárása ezért, bármiben is állapodnak majd meg, nem jelenti a háborúskodás végét. A kommunisták „végső harca” a népek identitása közötti különbségek megszüntetését jelentené egy utolsó nagy háborúval, melynek végén megszűnnének a vallások, és ezáltal a hódítási törekvések is, mert az egész világon a kommunista eszmék lennének az irányadók. A világbékét hirdető világkommunizmus szempontjából mindegy, hogy demokrácia van-e, vagy királyok, vagy mások uralkodnak, a hit, és szakralitás megszűnik, ezáltal a különbözőségek eltűnnek a nagy egyformasággal, a világrend ezért lehet többpólusú is. 

Addig lehet és kell háborúzni, amíg az ateizmus és hamis humanzimus eszméi kellőképpen elterjednek, amihez csak tovább kell folytatni a demokratizálást, a népszuverenitást és a többség akaratának győzelmét hirdetve a kisebbség felett. Így lehet a normalitást és természetes hierarchiákat lecserélni az abnormitás és természetellenes társadalmi szerveződés, és berendezkedés ellenében.

Béke és egyetértés csak akkor lesz a Föld népei között, ha meg tudnak szabadulni a nyugati befolyás alá került bábkormányoktól, és visszatérve a normalitáshoz, és saját értékrendjükhöz, az ENSZ reformja, és a NATO megszüntetése után olyan törvényeket hoznak, amik tiltják, és büntetik a háborúk és fegyveres konfliktusok bármilyen támogatását. Ha a bankoknak tilos lenne háborúk támogatására szánt pénzeket továbbítani, és a kormányoknak fegyverekkel kereskedni, és gazdasági szankciókkal segíteni, vagy gyengíteni a konfliktusok bármelyik résztvevőjét, akkor lesz csak vége az „örök háborúknak” a Földön. Az ellenünk indított elmeháborúnak csak egy világszintű tudatosodás, egy újabb világforradalom vethet véget, ami megmentheti az emberiséget az mindenkit fenyegető abnormista techonkrata világrend uralma alól, aminek kezdeti megnyilvánulásait már a bőrünkön érezzük.

Lesz- e még ereje az agymosott, lebutított emberiségnek lerázni magáról a pszichopata elit koloncát, hogy emberi erőforrásból, és közjószágból újra emberré válhassunk, a szabadságot és méltóságot előtérbe helyezve az általános elfogadás és megadás helyett? Legyőzi- e az emberi szabadságvágy a világrabszolgaság fenyegető rémét, melyet az egyenlőség és egyenjogúság hamis eszméi mögé rejtve akarnak ránksózni a senki által meg nem választottak?

Lesz- e aki elindítja azt a folyamatot, ami elhozza a békét és a megbékélést a népeknek, véget vetve az uszításnak és örökös ellenségeskedésnek? Ezt még nem tudhatjuk, de rajtunk is múlik, mi fog történni holnap, holnapután, és a jövőben. Ne várjunk hát az isteni igazságszolgáltatásra, mert hiába várjuk az Égiek segítségét, ha mi magunk nem teszünk semmit érte! Azzal, hogy a jó irányú változást elképzeljük, az még nem fog bekövetkezni, csak ha minden tőlünk telhetőt meg is teszünk érte! A „pozitív gondolatok” önmagukban nem hoznak változást, a helyzetünk attól nem fog javulni, ha a homokba dugjuk a fejünket, és nem foglalkozunk a problémákkal, mondván, ezeket mi nem tudjuk megoldani.

„Segíts magadon, s a Jóisten is megsegít”! – Ezt szem előtt tartva legyen mindig tervünk, legyen mindig út a lábunk előtt, melyre az Égiek áldását kérhetjük, és tegyük a dolgunkat, bármilyen nehéz feladatot is kaptunk.

/ G. Ági /


Forrás:

Zelenszkij bejelentette, hogy kész tárgyalni Putyinnal

https://news.ru/society/zelenskij-zayavil-o-gotovnosti-peregovorov-s-putinym-chto-ob-etom-izvestno/

Az Egyesült Államok két olyan problémát nevezett meg, amelyek miatt Kijev a tárgyalásokon gondolkodott

https://news.ru/world/v-ssha-nazvali-dve-prichiny-vynudivshie-kiev-zadumatsya-o-peregovorah/

Odessza fellázad Kijev ellen?

https://news.ru/world/vyshli-sami-voevat-za-zelenskogo-vosstanet-li-odessa-protiv-kieva/