Több mint 50 év után most először haladja meg a kivándorlók száma Svédországban a bevándorlók számát. Különösen szembeötlő a negatív migrációs egyenleg még a válságországokból származó állampolgárok körében is. Ugyanakkor Svédországban 27 százalékkal, 5600-ra csökkent az újonnan benyújtott menedékkérelmek száma 2024 első felében, míg a többi uniós országban magas szinten stagnált. Ezek a fejlemények annak a szigorú és következetes migrációs politikának az eredménye, amelyet Svédországban a 2015-ös menekültválság óta folytatnak.
Svédország radikális fordulatot hajtott végre migrációs politikájában. Ennek oka a néhány hónapon belüli 80 000 menedékkérő beáramlása okozta óriási teher. A helyzet az olyan nagyvárosokban, mint Malmö és Stockholm tovább romlott, ahogy a bűnözés és a párhuzamos társadalmak növekedtek a migránsnegyedekben. A kormány kénytelen volt olyan intézkedéseket hozni, amelyek jelentősen megnehezítették az országba jutást.
Az egyik legfontosabb intézkedés a szigorú határellenőrzés bevezetése és a közlekedési társaságok azon kötelezettsége volt, hogy csak érvényes személyazonossági igazolvánnyal rendelkező utasokat szállítsanak. Ezek az intézkedések a menedékkérelmek drasztikus csökkenéséhez vezettek. Svédország is profitál földrajzi elhelyezkedéséből, ami megnehezíti a menekültek számára az ország elérését is.
A másik különbség a német migrációs politikától az elutasított menedékkérelmek szigorú kezelése Svédországban. Az elutasított menekültek az ország elhagyásának határidejének lejárta után már nem kapnak támogatást, kivéve, ha gyermekük van. Ezzel növelni kívánják az ország önkéntes elhagyására irányuló nyomást, és az állam anyagi támogatást nyújt a visszatéréshez. Ez a gyakorlat azonban ellentmondásos, mert az érintettek közül sokan elbújnak.
A jelenlegi svéd kormány azt tervezi, hogy tovább növeli a szociális ellátások igénybevételének akadályait. A migránsok csak akkor kaphatnak teljes hozzáférést a jóléti államhoz, ha Svédországban dolgoztak és járulékot fizettek.
