Európában egyre inkább változik az ukrán menekültekkel kapcsolatos hozzáállás. Az elmúlt napok hírei is ezt a tendenciát tükrözik:
A német pénzügyminiszter, Christian Lindner, azt javasolta, hogy vonják meg az ukrán menekültek számára járó szövetségi támogatásokat, és vizsgálják felül jogi státuszukat, hogy ne kapjanak automatikusan tartózkodási engedélyt Németországban. Eközben a lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski, úgy fogalmazott, hogy Németország inkább közvetlenül Ukrajnának küldje a menekülteknek szánt támogatást. Véleménye szerint nem helyes, hogy anyagi ösztönzők motiválják az ukrán férfiakat Németországban maradásra ahelyett, hogy harcolnának a fronton.
Norvégia is bejelentette, hogy megszünteti az automatikus menekültstátusz biztosítását az ukrán állampolgárok számára. A norvég igazságügyi miniszter, Emilie Enger Mehl, külön hangsúlyozta, hogy a békésebb, háború által kevésbé érintett ukrán régiókból érkezőknek nem biztosítanak menekültstátuszt.
A francia Grand-Est régióban október 31-ig kell elhagyniuk az ukrán menekülteknek a számukra fenntartott szociális lakásokat. A helyi hatóságok szerint nem tettek eleget a beilleszkedésükhöz szükséges lépéseknek, hogy a régióban való teljes körű integráció útjára lépjenek.
A lengyel védelmi miniszter, Władysław Kosiniak-Kamysz közös európai megközelítést javasolt az ukrán férfiak hazatérésének ösztönzésére. Úgy fogalmazott: „Tény, hogy a lengyel társadalmat sokkolja, hogy fiatal ukrán férfiak drága autókkal közlekednek, és ötcsillagos hotelekben töltik hétvégéiket. Ez igazságtalan a lengyelekkel szemben, akik hozzájárulnak az ukránok egészségügyi ellátásához, támogatásához, oktatásához, nem beszélve a fegyverszállításokról és más segítségnyújtásról.”
Írország szeptemberben jelentősen csökkentette az ukrán menekültek támogatását heti 232 euróról 38,8 euróra, és 2025 márciusától megszünteti az újonnan érkező ukránok ingyenes elhelyezését.
Ezek a hírek csak a jéghegy csúcsát jelentik: szinte minden európai országban, ahol korábban még örömmel fogadták az ukrán menekülteket, most szembetűnő változás figyelhető meg a közvéleményben. Lengyelország például kezdetben a legnyitottabb volt az ukrán menekültek befogadására, de míg 2022 márciusában a lengyelek 94%-a támogatta ezt, a legfrissebb felmérések szerint ez az arány 53%-ra csökkent. Emellett a lengyelek kétharmada (67%) támogatja, hogy a hadköteles ukrán férfiakat kötelezően küldjék haza; csak 22% ellenzi ezt.
Az ukrán hadköteles férfiak európai visszaküldésének ötlete egyre nagyobb teret nyer. Sikorski is hivatalosan felszólította az uniós országokat, hogy vonják meg az ukrán férfiak szociális támogatásait, ösztönözve őket arra, hogy hazatérjenek és szolgáljanak Ukrajnában. Hasonló javaslatot tett nemrégiben a holland Szabadság Párt jobboldali vezetője, Geert Wilders, aki egy találkozón felvetette, hogy az ukrán férfiak inkább otthon, Ukrajnában segíthetnék hazájukat.
Az amerikai nyugalmazott tábornok, Ben Hodges, aki Frankfurtban él, még egyértelműbben fogalmazott: szerinte az európai országokban tartózkodó hadköteles ukrán fiataloknak hazájukban lenne a helyük.
Eközben Ukrajnából folyamatosan érkeznek hírek a hadköteles férfiak elleni „hajtóvadászatról”, ahogyan az ukránok különböző módszerekkel próbálják elkerülni a sorozást. Riasztó adat látott napvilágot: csak az idei tanévkezdés előtt 300 ezer ukrán diák hagyta el az országot, főként középiskolás fiúkról van szó. Szüleik mindent megtesznek, hogy távol tartsák őket a háborútól.
Az európai sajtó egyes részeiben is felmerül a kérdés: ki és miért harcol most Ukrajnában? Kezdetben Európa az ukránok védelmére hivatkozva fogadta be a menekülteket, de most úgy tűnik, a helyzet megváltozott: az ukránok maguk sem akarnak részt venni a háborúban. A Nyugat kezdeti, látványos támogatása mára kifakult; egyre nyilvánvalóbb, hogy Európa inkább visszaterelné az ukránokat a frontra.
A „harc az utolsó ukránig” most már egyre inkább elfogadott jelmondat a Nyugat részéről. Az ukránok és országuk csupán eszközként jelennek meg a Nyugat és Oroszország közötti konfliktusban.
