Az amerikai elnökválasztás elsősorban magának az Egyesült Államoknak a jövőjéről szól, de "az amerikai vezetés" révén hatással lesz a Nyugat, mint civilizáció sorsára és annak jövőbeni hegemóniájára is. Az ukrajnai konfliktus kirobbantásával az amerikai liberális elit mindent egy lapra tett fel az oroszországi szembenállásban, így a választások november 5-i eredményeinek hatása három szinten is érezhető lesz.
Az Egyesült Államokon belül a tét az, hogy diadalmaskodik-e az a radikális, "ébredés" (wokeizmus) jelszóval indított ultraliberális forradalom, amelyet a demokraták még Barack Obama idején indítottak. Az új „izmus” mögött az áll, hogy a társadalom marginalizált csoportjaira építenek, miközben a globalizáció okozta problémák miatt a középosztály és a hagyományos, fehér Amerika rétegei, amelyek az amerikai demokrácia alapját képezték, hanyatlásnak indultak. Ez az irányzat az Egyesült Államok belső társadalmi konfliktusának megnyilvánulása, amely a nemzeti identitás és az "amerikai álom" kérdéseit helyezi középpontba, beleértve a szólásszabadságot és a józan észt. Ezekre a demokraták gyakran "jobboldali napirendként" vagy a múltba való visszatérésként hivatkoznak.
A helyzet hasonlítható az oroszországi bolsevik forradalomhoz – erre utalt Elon Musk is, amikor kijelentette, hogy ha most a demokraták győznek, ez lesz az utolsó demokratikus választás Amerikában. A republikánusok a Demokrata Pártot baloldalisággal és szocializmussal vádolják, mert a marginalizált rétegek erőteljesen függenek az állami támogatástól, így alapot biztosítanak a liberalizmus totalitárius irányba való elmozdulásához. Már 1975-ben, az akkori amerikai gazdasági válság idején Ronald Reagan arra figyelmeztetett: "Ha a fasizmus egyszer megérkezik Amerikába, az liberalizmus néven érkezik". Az ideiglenes megoldást akkor a neoliberális gazdaságpolitika és a globalizáció jelentette, amelyek újabb problémákat hoztak az amerikai társadalomban. Ma a demokraták éppen a republikánusokat vádolják „fasizmussal”.
A választások megmutatják, hogy sikerül-e a republikánusok körében Donald Trump vezetésével megszervezett konzervatív ellenforradalomnak, amelynek célja Amerika hagyományos értékeihez való visszatérés, vagyis a család újbóli központi szerepe az amerikai életben, illetve az ország „aranykorának” visszahozása az 1950-60-as évek szellemében, beleértve az ipar újraélesztését. Nyilvánvaló, hogy mindkét fél vitatni fogja vereségét, és minden azon múlik, ki mennyire hiszi, hogy "Amerika az övé", és ki hajlandó akár erőszakot is alkalmazni. Ebben kulcsszerepe lehet a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy megakadályozza az erőszakos forgatókönyvet.
Elképzelhető egy ideiglenes megosztottság republikánus és demokrata államokra, de a 19. századi polgárháború nyílt szintjét nem éri el. Az USA történelmének olyan fordulópontjához érkezett, ahol átalakulása egyik vagy másik irányba billenhet. Ez az átmeneti időszak számos kockázatot és lehetőséget rejthet a világ többi része számára is.
A külpolitikában a kérdés az izolacionizmus és az intervencionizmus közötti választás, mivel Amerika elérte lehetőségeinek határát, amit „birodalmi túlterhelésként” emlegetnek. Érdemes-e tovább erőlködni? 1917-ben a bolsevikok is a világrevolúció részeként tekintettek forradalmukra, amiről később kénytelenek voltak lemondani, de addigra létrejött a Komintern. Washington most valami hasonló „Demintern” kiépítésére törekszik.
A liberálisok továbbra is terjesztik programjukat – az LMBTQ-jogokat, a transzgender-propagandát, a „kultúra megszüntetését” és az önmaguk történelmével való szembefordulást – a nyugati és a Nyugattal azonosuló országokban. Az első konzervatív ellenforradalom 2016-ban a Brexitben és Trump győzelmében nyilvánult meg, jelezve, hogy a Nyugat „angolszászokhoz tartozik”, és nekik kell meghatározni jövőjét, különösen Európa, a NATO és az Európai Unió tekintetében.
Az amerikai vezetés mostanra a nyugati civilizáció „Achilles-sarkának” bizonyult. A civilizációk közötti alapokon objektíven formálódik a multipolaritás, amely békés úton, az új gazdasági és politikai központok gyors fejlődése révén már megváltoztatta a globális erőviszonyokat. Most már csak formálisan is tükrözni kell ezt az új világrendet és annak intézményeit, beleértve az ENSZ-t is.
A világrend súlypontja a régiók és makrorégiók szintjére tevődik át. A BRICS és a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) keretében olyan alternatív platformok és mechanizmusok jönnek létre, mint közlekedési folyosók, logisztikai hálózatok, elszámolási rendszerek és standardok, amelyek szűkítik a nyugati kontroll területét. Az Egyesült Államoknak meg kell tanulnia úgy létezni, hogy nem számíthat az eddigi „feudális” geopolitikai előnyeire.
Az összes nemzetközi folyamat élén a Nyugat és Oroszország konfliktusa áll, amelyet az ukrán válság révén kényszerítettek ki, abban bízva, hogy egy gyors győzelmet aratnak. Az eredmény azonban egy elhúzódó konfliktus lett, amelyből Washingtonnak úgy kellene kiszállnia, hogy ne veszítsen befolyásából és hírnevéből, amit leginkább Európára és az ukrán kormányra hárított problémákkal (korrupció és oligarchák) magyarázhatnának. Mindez azonban egyre nehezebb, mivel a Nyugat fokozza a tétet. A konfliktusból való kilépés fő akadálya az, hogy a Nyugat képtelen teljesíteni Oroszország követeléseit, és nem akar szembenézni a közvetlen összecsapás lehetőségével. Minden világossá válik majd, amikor a nyugati fővárosokban felismerik, hogy nem területekről vagy szuverenitásról van szó, hanem az emberek jogairól és harcáról a represszív, etnocentrikus hatalom ellen.
Bármely új amerikai kormány könnyebben találhatna kiutat ebből a zsákutcából, azonban a Nyugatnak már szinte nincs eszköze a helyzet befolyásolására. A szankciók hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország a saját történelmi fejlődését és nemzetközi szerepét helyezze előtérbe, a nem nyugati világ többségének oldalán. A szankciók feloldása nem várható, és újabb eszkaláció esetén a Nyugatnak már harcolnia kellene, amit ott is jól értenek.
Összefoglalva, a közelgő választások legnagyobb kihívása a felek bizalma lesz az eredmények iránt, és ez adja az egész helyzet kulcsfontosságú bizonytalansági tényezőjét.
Forrás: RIA Novosztyi
