Kína azt tervezi, hogy lerobbantja a Starlinket az égből egy tajvani háborúban
Kína új mesterséges intelligencia-megszakítási technikákat hirdet, amelyek vadászó bálnákat utánoznának, hogy háború idején SpaceX műholdakat keressenek és semmisítsenek meg
Kína merész lépései a Starlink katonai alkalmazásai ellen a legmodernebb műhold-kapcsolat megszakítási módszerekkel ellensúlyozzák a világűr kulcsfontosságú szerepét a Tajvani-szoros konfliktusában.
Ebben a hónapban a South China Morning Post (SCMP) arról számolt be , hogy kínai tudósok kifejlesztettek egy módszert a SpaceX Starlink műhold-konstellációjának megcélzására. Az SCMP szerint a módszer olyan űrműveletet szimulál, amely közel 1400 Starlink műholdat képes megközelíteni 12 órán belül 99 kínai műhold felhasználásával.
A Wu Yunhua, a Nanjingi Repülési és Űrhajózási Egyetem repülőgép-ellenőrzési részlegének igazgatója által vezetett kutatás a Systems Engineering and Electronics kínai tudományos folyóiratban jelent meg, és rávilágít a Starlink katonai alkalmazásaira, amelyeknek tanúi voltak az ukrajnai háborúban.
A kínai csapat számítógépes szimulációja azt sugallja, hogy Kína hatékonyan nyomon tudja követni és nyomon követni a Starlink műholdak működési állapotát, amelyek lézerekkel, mikrohullámú eszközökkelés egyéb felderítési és nyomon követési eszközökkel vannak felszerelve. Az SCMP jelentés megjegyzi, hogy a módszer egy új bináris mesterséges intelligencia algoritmust használ a bálnák vadászati stratégiájának utánzására.
Wu csapata azt állítja, hogy példátlan technológiát fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a földi irányítóközpont számítógépei számára, hogy két percnél rövidebb idő alatt átfogó és megbízható cselekvési tervet készítsenek.
Azt is elmondják, hogy a kutatás jelentős támogatást kapott a kínai kormánytól és a hadseregtől, a projektben a Harbin Institute of Technology is részt vett.
Az Asia Times korábban arról számolt be , hogy Kína állítólag műholdellenes technológiákat fejleszt a Starlink hálózat által jelentett katonai fenyegetés ellen, amely stratégiai hasznosságot mutatott Ukrajnában azáltal, hogy lehetővé tette a valós idejű harctéri koordinációt.
Kínai kutatók a „puha és kemény ölési módszereket” támogatják, hogy semlegesítsék a Starlink decentralizált konstellációját, amely rugalmas kommunikációt biztosít több mint 2300 műholdon keresztül.
Az egyes Starlink műholdak megcélzása nem tekinthető hatékonynak; ehelyett Kína bomlasztó technológiákat tárt fel, köztük a Relativistic Klystron Amplifier-t (RKA), egy nagy teljesítményű mikrohullámú fegyvert, amely képes letiltani az érzékeny műholdas elektronikát. Az ilyen rendszerek telepítése azonban kihívásokkal néz szembe, beleértve a műholdak túlmelegedését és energiaigényét.
Ezenkívül Kína kifinomult irányított energiájú fegyvereket, például műholdakra szerelt szilárdtest lézereket hozott létre, és vizsgálja a röntgenlézerekben rejlő lehetőségeket – amelyek az Egyesült Államok Stratégiai Védelmi Kezdeményezéséből (SDI) származnak –, hogy több műholdat is ki tudjanak lőni egyazon eszközzel a támadás során. Ez a megközelítés a hagyományos műholdellenes fegyverek költség-csere-egyensúlyának megfordítását célozza.
E programok indoklása a Starlink bizonyított katonai előnyeiből fakad, mint például az amerikai drónok és lopakodó vadászrepülőgépek adatátviteli sebességének százszoros növelése, valamint Ukrajna harctéri sikereiben, köztük a Moszkva orosz cirkáló elsüllyesztésében betöltött kulcsszerepe.
Kína ilyen technológiákra való összpontosítása a Starlink képességeinek mérséklésére és a térbeli fölény fenntartására irányuló szélesebb stratégiát tükröz, különösen olyan forgatókönyvekben, mint egy tajvani konfliktus.
Juliana Suess, felfigyelve a Starlink ukrajnai háborúban betöltött hatékonyságára, megemlíti a Royal United Service Institute (RUSI) 2023. januári cikkében, hogy Tajvan Ukrajna ihletésére fejleszti Low-Earth Orbit (LEO) műholdas kommunikációs rendszerét.
Suess szerint a Tajvani Űrügynökség által 2022 decemberében bejelentett projekt célja, hogy Tajvan szuverén képességét biztosítsa a független kommunikációhoz kínai invázió esetén.
Megjegyzi, hogy a rendszert úgy tervezték, hogy ellenálló képességet biztosítson Tajvan tenger alatti kábelei elleni potenciális támadásokkal szemben, amelyek jelenleg a külső kommunikáció gerincét képezik.
A Stanford Cyber Policy Center 2024. júliusi jelentésében Charles Mok és Kenny Huang kiemeli a tajvani tenger alatti kábelek sebezhetőségét, amelyekre a sziget támaszkodik az internetkapcsolat tekintetében.
Mok és Huang megjegyzi, hogy Tajvan 15 tenger alatti kábelt üzemeltet, amelyek a globális adatok több mint 99%-át szállítják, és nemzetközi digitális hálózatokhoz kötik. Földrengésveszélyes régióban való elhelyezkedése és a geopolitikai feszültségekhez való közelsége azonban növeli a véletlen vagy szándékos kábelkárosodás kockázatát.
Megjegyzik, hogy a közelmúltban levágott kábelek Tajvan közelében, amelyekben állítólag kínai hajók is érintettek, aggodalmakat keltettek a lehetséges digitális blokádok miatt. Rámutatnak, hogy a tenger alatti kábelek javítása időigényes, a korlátozott globális javítóflották tovább súlyosbítják a késéseket.
A tajvani tenger alatti kábel-infrastruktúra sebezhetőségével összhangban a The War Zone ebben a hónapban arról számolt be , hogy a tajvani hatóságok megvádoltak egy kínai tulajdonú hajót, a Shunxin-39-et egy tenger alatti kommunikációs kábel elszakításával Keelung kikötő közelében.
A War Zone szerint az incidens a legutóbbi a tajvani víz alatti infrastruktúrát érintő hasonló események sorozatában. A jelentés megjegyzi, hogy a Kamerunban bejegyzett, de egy kínai állampolgár által vezetett hongkongi cég tulajdonában lévő Shunxin-39-ről kiderült, hogy több személyazonosság alatt működött, ami felveti a szándékos szabotázs gyanúját.
A jelentés szerint a tajvani parti őrség megpróbálta feltartóztatni a hajót vizsgálat céljából, de a zord időjárás megakadályozta a beszállást. Majd megemlíti, hogy a hajó folytatta útját Dél-Koreába, ahol a tajvani hatóságok segítséget kértek a nyomozáshoz.
A War Zone szerint a sérült kábel, amely a Trans-Pacific Express hálózat része, kulcsfontosságú Kelet-Ázsia és az Egyesült Államok nyugati partvidékének összekötéséhez. A jelentés szerint bár a kommunikációt minimális fennakadással irányították át, az incidens rávilágít Tajvan tenger alatti infrastruktúrájának sebezhetőségére.
Bár a műholdak nem szenvednek ilyen sebezhetőséget, Mok és Huang szerint magas költségük és alacsonyabb adatkapacitásuk miatt nem helyettesítik megfelelően a tenger alatti kábeleket.
Marc Julienne a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (IFRI) számára készített 2024. novemberi jelentésében megemlíti, hogy a tajvani LEO műholdprogram ambiciózus ugyan, de számos kulcsfontosságú kihívással néz szembe.
Először is Julienne rámutat arra, hogy a külföldi partnerekre támaszkodó műholdak felbocsátása rávilágít az őshonos kilövési képességek hiányára, ami jelentős akadálya az átfogó űrenergia-státusz elérésének. Noha vannak tervek autonóm hordozórakétákkal kapcsolatban, szerinte a haladás továbbra is lassú, a tesztrepüléseket csak 2028-ra tervezik.
Másodszor azt állítja, hogy Tajvan hagyományos űrszereplőinek korlátozott tapasztalata az űralapú kommunikációban, valamint az ipari bázison belüli műholdas kommunikációs szakértelem hiánya megnehezíti a hazai irányítású LEO szélessávú műholdkonstelláció kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseket.
Julienne szerint ezeket a kihívásokat tetézi Tajvan földrajzi és geopolitikai sebezhetősége, mint például az, hogy tenger alatti kábelekre támaszkodik az internetkapcsolathoz, amelyek ki vannak téve a természeti katasztrófáknak és az ellenfelek esetleges szabotázsának.
Megemlíti, hogy Tajvannak a „kommunikációs ellenálló képesség” növelésére irányuló erőfeszítései műholdas konstellációk révén alapvető fontosságúak, de jelentős pénzügyi és humántőke-befektetéseket igényelnek. Azt mondja azonban, hogy Tajvan feltörekvő űrágazata nehezen vonzza és megtartja a tehetségeket, és sok mérnök a jobban fizető lehetőségeket részesíti előnyben a félvezetők területén vagy a tengerentúlon.
Végül Julienne azt mondja, hogy az űrfejlesztés geopolitikai érzékenységei között való eligazodás, különösen a polgári felügyelet fenntartása és a provokatív katonai alkalmazások elkerülése, összetettebbé teszi Tajvan ambícióit.
https://asiatimes.com/2025/01/china-plans-to-blow-starlink-out-of-the-sky-in-a-taiwan-war/
Kína szörnyuszályokat épít, hogy ellepje Tajvan partjait
Kína speciális leszállóhajóiból álló új flottát úgy tervezték, hogy megkerülje a hagyományos tengerparti védelmet és kihasználja Tajvan kikötőit
Kína legújabb, különleges célú kétéltű uszályflottája átírja a lehetséges tajvani invázió forgatókönyvét, merész új taktikákkal és komoly kihívásokkal növelve a Tajvanon átívelő ütközet tétjét az önkormányzó sziget védői számára.
Ebben a hónapban a Naval News arról számolt be , hogy Kína gyorsan épít egy speciális célú uszály flottát, amely potenciálisan kétéltű támadásokat hajthat végre Tajvan ellen. A jelentés szerint öt ilyen hajót figyeltek meg a Guangzhou Hajógyárban, amelyek orrából szokatlanul hosszú közúti hidak nyúltak ki, amelyek lehetővé teszik a tankok és a nehézgépek közvetlenül a tajvani utakra történő kirakodását.
A Naval News megjegyzi, hogy ezeket az uszályokat, amelyek a második világháborúban a szövetségesek normandiai inváziója során használt Mulberry Harbors-ra emlékeztetnek, úgy tervezték, hogy elérjék a part menti utakat vagy a strandokon túli kemény felületeket, így valószínűleg életképessé téve a korábban alkalmatlan leszállóhelyeket. Az uszályok építése, amely 2022-ben egy prototípussal kezdődött, az utóbbi időben felgyorsult, ami aggodalmat kelt Kína szándékaival kapcsolatban.
A Naval News azt sugallja, hogy ezeket a hajókat katonai felhasználásra szabták, tekintettel méretükre és kialakításukra, amelyek messze meghaladják a polgári követelményeket. A jelentés szerint az uszályok azon képessége, hogy kiköthessenek Kína nagy, katonai járművek szállítására épített, roll-on/roll-off (RoRo) kompflottájához, tovább erősíti potenciális szerepüket a tajvani invázióban.
A jelentés megjegyzi, hogy ez a fejlemény bonyolítja Tajvan védelmi stratégiáját, lehetővé téve Kína számára, hogy új leszállóhelyeket válasszon, és megkerülje az erősen védett strandokat és kikötőket.
2023 októberében az Asia Times megemlítette , hogy Kína kétéltű pecsétszállítási képességei jelentős korlátokkal szembesülnek, ami megnehezíti Tajvan lehetséges invázióját. 2024 decemberében Kínának négy 075-ös típusú leszállóhelikopteres támadóhajója (LHA) és kilenc leszállóplatformos dokkolója (LPD) volt, több 76-os típusú LHA-val a láthatáron .
Míg a Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészetének (PLAN) kétéltű rohamhajói 21 000 katonát szállíthatnak – ez egy nehézdandárnak felel meg a kezdeti partraszálláskor, ahol Tajvanon akár 1200 harckocsi várakozhat, addig a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) képes arra, hogy ennek a számnak csak a felét tegye a partra.
Azonban a ro-ro kompok használata egy kétéltű támadás támogatására megerősítheti Kína tengeri szállítási kapacitását.
A tajvani vezetést ért lefejezési csapásokat követően Kínának 300-400 ezer katonát kell partra tennie, hogy gyorsan elfoglalhassa a szigetet. Ha azonban ezek a lefejezési csapások kudarcot vallanak, Kínának 2 millió katonát kell küldenie, beleértve a rendőrséget és a félkatonai erőket is a Tajvani-szoroson, hogy biztosítsa a három az egyhez vagy az öt az egyhez arányú számbeli fölényét a védekező tajvani csapatokkal szemben.
A 2024-es „ Kínai kétéltű hadviselés: A Tajvannal való invázió kilátásai ” című könyvében Ian Easton kiemeli Tajvan kikötőinek központi szerepét Kína lehetséges inváziós terveiben.
Easton szerint a PLA a tajvani kikötőket kulcsfontosságúnak tekinti a nagyszabású műveletek fenntartásában, mivel nehéz felszerelést, erősítést és logisztikát tudnak kezelni, amit a partvonalak és a repülőterek nem tudnak megfelelően támogatni. Szerinte fennáll annak a veszélye, hogy a tajvani ellentámadások elszigetelik és elárasztják a PLA-erőket anélkül, hogy elfoglalnák és kihasználnák ezeket a létesítményeket.
Ezzel szemben Easton szerint Tajvan védelmi stratégiája prioritásként kezeli kikötőinek megerősített erődítményré alakítását, amelybe egymásba ágyazott tüzelőhálózatokat, földalatti bunkereket és part menti tüzérséget építenek be.
Megemlíti Tajvan védekező taktikái között a páncéltörő és légideszant egységek bevetését, a vízi utak bányászatát és az infrastruktúra esetleges szabotálását a hozzáférés megtagadása érdekében. Megjegyzi, hogy a PLA-stratégiák integrált kikötői lefoglalási műveleteket javasolnak, beleértve a kétéltű partraszállást, légi támadásokat és kommandós razziákat, hogy minimalizálják a kikötői létesítményekben keletkezett károkat és biztosítsák azok operatív használatát.
Ezenkívül egy 2021. júliusi Project 2049 jelentésben Easton azt állítja, hogy Taichung a legvalószínűbb kikötő célpontja kiterjedt modern létesítményei, viszonylag könnyű városi környezete, valamint a közeli strandokon és folyódeltákon keresztüli megközelíthetősége miatt.
Azt mondja azonban, hogy Taichung valószínűleg jól védett lenne. Azt is megemlíti, hogy Kaohsiung, Zuoying, Tajpej és Anping stratégiai fontosságuk miatt valószínűleg célpontok, bár sűrű városi környezetük és környező védelmi pozícióik kihívásokat jelentenek.
Easton megemlíti, hogy Keelung, Suao, Hualien és Makung célpontok lehetnek, de kevésbé fontos célpontok a kedvezőtlen terep és az erős védelem miatt.
Míg Easton 14 alkalmas leszállópartot azonosított egy kínai invázióhoz – kilenc északon és öt délen –, a Newsweek 2023 decemberében arról számolt be , hogy az óvatos tajvani védelmi tervezők több mint két tucat helyszínt azonosítottak.
Ez a helyzet Tajvant és az Egyesült Államokat védelmi rejtvény elé állítja. Charlemagne McHaffie a Global Taiwan Institute (GTI) számára 2022 márciusában megjelent cikkében hangsúlyozza , hogy Tajvannak átfogó, többrétegű stratégiát kell kidolgoznia a potenciális kínai invázió visszaszorítására, kiemelve a mobil védelmet, mint elengedhetetlen összetevőt. McHaffie az egységes parancsnokságot, a légi-, haditengerészeti és szárazföldi erők koordinációját, valamint a kétéltű hadműveletekkel szembeni ellenállásra szabott robusztus doktrínát hangsúlyozza.
Ugyanakkor rámutat arra, hogy a haditengerészeti és part menti védelem bár hatékony az ellenséges erők késleltetésében és elnyomásában, történelmileg nem tudta megakadályozni a partraszállást, amikor a támadó haditengerészeti fölényben van, ahogy Kína teszi Tajvannal szemben. Azt mondja, hogy a mozgó gépesített erőknek ki kell egészíteniük a part menti védelmet, hogy ellensúlyozzák a kezdeti partvonalakat.
McHaffie rámutat, hogy a Tajvant egy aszimmetrikus stratégia elfogadására, a gerillaháborúra támaszkodva és a konfliktusok elhúzódására támaszkodva az Egyesült Államok beavatkozásának biztosítása érdekében, bizonytalanul az Egyesült Államok kétértelmű elkötelezettségén múlik.
Szerinte ennek a stratégiának a külső segélyektől való függése jelentős kockázatokat vet fel a jelenlegi stratégiai kétértelműség politikája mellett. Következésképpen azt mondja, hogy Tajvan védelmi stratégiája valószínűleg előtérbe helyezi a független győzelemhez szükséges képességeket, beleértve a gépesített ellentámadásokat a kínai partfejek elpusztítására.
Tajvan korlátozott számú csapást mérhet a kínai szárazföldre is. Az Asia Times megemlítette , hogy Tajvan nagy hatótávolságú rakétái, köztük a Ching Tien hiperszonikus cirkálórakéta jelentősen előremozdítják a sziget védelmi stratégiáját. Pontos, nagy hatótávolságú csapásokat tesznek lehetővé kritikus kínai infrastruktúrákra és katonai létesítményekre, például kétéltű támadások helyszínére.
A 2000 kilométert meghaladó hatótávolságukkal ezek a rakéták olyan kulcsfontosságú helyeket célozhatnak meg, mint a folyékony földgáz terminálok, olajkikötők és atomerőművek, ami jelentős károkat okozhat.
E fejlett fegyverek tajvani fejlesztése alátámasztja stratégiai irányvonalát a mobilabb és rugalmasabb védelmi rendszerek felé, a Kínával fennálló fokozódó feszültségek közepette.
Az ilyen rakéták telepítése azonban súlyos következményekkel járhat, beleértve a konfliktusok eszkalálódásának kockázatát és a lehetséges nukleáris megtorlást Kínából. Egy nukleáris fegyveres állam hazájának csapása sértheti a nemzetközi normákat és elidegenítheti a szövetségeseket, megnehezítve a globális támogatást.
Ezen túlmenően, az ilyen csapásokat a kínai vezetés felhasználhatja arra, hogy felhívja a hazai támogatást egy tajvani invázióra, ami potenciálisan elhúzódó konfliktushoz vezethet.
McHaffie szerint ez a helyzet két választási lehetőséget hagy az Egyesült Államoknak: nyíltan elkötelezni magát Tajvan védelme mellett az aszimmetrikus stratégiák előmozdítása érdekében, vagy finanszírozni azt a robusztus hagyományos védelmet, amelyre Tajvannak szüksége van egy invázió visszaszorításához, és időt biztosít az esetleges amerikai beavatkozáshoz.
Figyelmeztet arra, hogy a cselekvés elmulasztása Tajvan sebezhetővé tételét kockáztatja, ami költséges amerikai ellentámadást tesz szükségessé az atomfegyverrel felfegyverzett Kínával szemben , vagy Tajvant teljesen elhagyásához vezet.
https://asiatimes.com/2025/01/china-building-monster-barges-to-overrun-taiwans-shores/
