A nyugati vezetők újra és újra követelték, hogy Ukrajna csökkentse a hadkötelezettség alsó korhatárát 25 évről 18 évre. Többek között Jake Sullivan, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója is többször hangoztatta ezt. Ukrajna azonban érthető okokból nagyon ellenáll ennek. A 18–25 éves korosztály az a réteg, amelynek a polgári munkaerőpiacot kellene feltöltenie, amikor a háború végeztével megkezdődhet az ország újjáépítése. Az ő bevetésük a fronton egy már elvesztett háborúban katasztrofális lenne.
Frontösszeomlás Dél-Donyeckben
2024-ben az elkerülhetetlen vereség még szembetűnőbbé vált. Míg korábban a frontvonalak szinte mozdulatlanok maradtak, Oroszország 2024-ben lassan, de biztosan előrenyomult a frontvonalak nagy részén. Egyik ukrán erődítményt a másik után semmisítették meg, és szisztematikusan felőrölték az ukrán hadsereget.
Big Serge kommentátor így írja le a helyzetet:
„A 2024-es hadműveletek azzal tűnnek ki, hogy a háború első két évének legintenzívebb harci zónái elmozdultak, és a frontvonal energiája más területekre helyeződött át.”
Az orosz hadsereg nyitóoffenzíváját követően, amely során elfoglalták az Azovi-tenger partvidékét és összekötötték Donyecket a Krím félszigettel, a harcok áthelyeződtek az északi frontra (Luhanszk-Harkov tengely). Ott Oroszország egy nyári hadjárat során elfoglalta Szeverodonyecket és Liszicsanszkot. Ezt követően Ukrajna több ellentámadást indított 2022 őszén, beleértve egy harkovi előrenyomulást, amely visszaszorította a frontot az Oszkil folyón túlra, valamint egy Herszon elleni műveletet. Bár ez utóbbi nem tudta áttörni az orosz védelmet, végül az orosz csapatok rendezett visszavonulásához vezetett a Dnyeper folyón túlra, a logisztikai problémák és a túlfeszített frontvonal miatt.
A háború energiája ezután a központi Donbász-tengelyre helyeződött át, ahol 2023 tavaszán hatalmas csata dúlt Bahmut körül. Ezt követte a dél-zaporizsjai orosz védelem elleni sikertelen ukrán offenzíva.
Katonai munkaerőhiány és demográfiai katasztrófa
Ukrajna óriási munkaerőhiánnyal küzd Oroszországgal szemben, mind a hadra fogható férfiak száma (Oroszországban 35 millió, Ukrajnában legfeljebb 9 millió volt a háború előtt), mind a mozgósítási kapacitások terén.
Ukrajna mozgósítását tovább nehezíti a széleskörű mozgósítási vonakodás, amely csak nőtt a háború elhúzódásával, valamint a 18–25 éves korosztály mozgósításának makacs elutasítása. Az ukrán demográfia mélyen kiegyensúlyozatlan: körülbelül 60%-kal több ukrán férfi van a harmincas éveiben, mint a húszas éveiben. A fiatal férfiak relatív hiányára tekintettel az ukrán kormány érthetően tartja az életkor szerinti aranytartaléknak a 18–25 éveseket, és nem kívánja őket feláldozni.
New videos of forced mobilization on street & in gym & hotel in Lviv in Western Ukraine, most anti-Russian region of Ukraine. There is flood of forced mobilization videos on Telegram channels showing mass raids by press gangs of concerts, restaurants, hotels, shopping malls,… pic.twitter.com/m8p8KaA4Ai
— Ivan Katchanovski (@I_Katchanovski) October 14, 2024
A Nyugat könyörtelen politikája
A Nyugat számára sosem az ukrán nép érdekei voltak az elsődlegesek. Ukrajna és annak lakossága csupán eszköz a Nyugat számára, hogy Oroszországot meggyengítse. Az ukrán katonák százezreit küldik a fronton a halálba, miközben elkerülhető lett volna ez a háború, vagy legalábbis véget érhetett volna 2022 tavaszán egy békemegállapodással. De a Nyugat célja nem ez volt – inkább harcoltak volna Oroszország ellen az utolsó ukránig.
A fiatal férfiak „darálóba” küldésének követelése, ahelyett, hogy tárgyalásokkal keresnének tartós biztonsági megoldást Oroszországgal, megmutatja a nyugati politika kegyetlenségét és embertelenségét.
Manapság ukrán tinédzserek – 16–20 éves fiúk – menekülnek, attól rettegve, hogy a frontra küldik őket meghalni.
🇺🇦🇪🇺‼️🚨 Ukranian boys aged 16 - 20 are leaving Ukraine in masses, buses full drive to Europe daily!
— Lord Bebo (@MyLordBebo) January 11, 2025
There are even organized tours for the boys to leave!
The upcoming lowering of the mobilization age to 18 scared people! pic.twitter.com/ut97L1DfXW
De a norvég politikusok és a nyugati döntéshozók számára mindez nem számít. A parlamentek továbbra is háborús uszítók maradnak, „szolidaritásukat” hirdetik Ukrajnával, miközben a fegyvergyártó cégek profitja iránt sokkal nagyobb figyelmet tanúsítanak, mint az ukrán nép szenvedései iránt.
Forrás: https://steigan.no/2025/01/om-a-skrape-bunnen-av-tonna-ukrainas-tragiske-forbruk-av-en-generasjon/