Mintha csak ez lett volna a célja, úgy kényszerítette bele az Európa Tanács a tagállamokat a háborús szankciókkal és a „zöld megállapodással” a saját gazdaságuk leépítésére. Ennek ellenére az EU egy újabb, már a16.-ik oroszellenes szankciós csomagot fogadja el, amiben az alumíniumtermékeket is letiltja, és egy évvel meghosszabbították az összes többi szankciót. Most már egyenesen olajembargóról beszélhetünk, aminek mentén az orosz olajat bármi módon átvevő országokat és a közreműködő vállalkozásokat is szankciókkal büntetik. Indiát ultimátum elé állították: ha továbbra is segít az oroszoknak a „hátsóajtós” szállításban, megvonnak tőle minden támogatást, még nagyobb lesz a szegénység, és a népharag elsodorja a kormányt.
A szankciók mellett párhuzamosan a zöldítéssel fokozták az energiaválságot, ami nemcsak a német ipart tette tönkre, hanem a kettő együtt minden vállalkozást és a lakosságot is érintette. A csődöket államcsődök fogják követni, a maradék pénzt a háborúra, Ukrajna támogatására és az oroszok elleni „védekezésre” kell költeni. Az így okozott hiányok pedig kiüríthetik az államkasszákat, és a jobb megélhetést kereső állampolgárok utána vállalkozások is kivándorolnak, ami még tovább csökkenti a bevételeket.
A magyar kormány rossz döntései miatt az utolsó helyen kullogva még rosszabb helyzetbe kerülünk. Az „autó” és „akkunagyhatalom” helyett egy termőföldjeit vesztett, önellátásra képtelen csődhalmazzá leszünk, tele olcsó vendégmunkásokkal, az EU-ból ide özönlött migránsokkal, és ukrán menekültekkel, akik a magyar lakosság kárára kapják az ellátást és lakhatást, miközben egyre több magyar veszíti el a munkáját és kerül kilátástalan helyzetbe. Hogy kinek volt az érdeke mindez? Nyilvánvalóan annak az Amerikának, ami Trump személyében meghirdette a „köz és magánszféra”,- azaz a kormányok és nagyvállalatok együttműködésén alapuló „felügyeleti kapitalizmust”, ami nem más, mint az új technokrata világrend. Ahogyan az USAID átvilágítása után kiderült, nálunk sem a kormány, hanem a nagytőke kormányoz a háttérből, aminek az érdekei merőben mások, mint a nemzeté!
„M-A-G-A”- Tegyük újra naggyá Amerikát! De miért éri ez meg nekünk, mi előnyünk származik abból, ha elszegényedve kiszolgáltatottjaivá válunk a globális ellátóláncoknak és multinacionális vállalatoknak? Miért kell egy olyan háborúskodásban részt vennünk, amihez semmi közünk, mi több, kárunk származik belőle! Miért kell az Amerika „védelmét” szolgáló NATO-nak adjuk a pénzünket, ami nem véd meg minket a nem létező orosz fenyegetéstől, de ugyanúgy állandó jelleggel itt állomásoznak az amerikai csapatok, mint annak idején a szovjetek! Miért éri meg nekünk egy bürokrata, korrupt, a nagytőkét kiszolgáló, központosított hatalmával visszaélő európai szuperállam tagjának lennünk, ha csak megköti a kezünket a szabad döntésekben, és törvényhozásban? Ez a globalista európai Birodalom nemrég egy „Weimari Nyilatkozatban” kinyilvánította, hogy elkötelezi magát Ukrajna egyben tartásához és újabb milliárdokkal fogja ezt támogatni, ami azt jelenti, Európa háborút akar Trump ellenében is? Minket és Szlovákiát már meg se hívtak a párizsi konferenciákra, ahol Ukrajna, és az Unió biztonságának szavatolásáról: Angol és európai „békefenntartók” bevonulásáról, és az újabb, milliárdos segélyekről tárgyaltak, amit a háborúpárti többség minden további nélkül ránk akar majd erőszakolni!
Mikor merjük végre kimondani, hogy semmi keresnivalónk ezekben a globalista gittegyletekben, mert a nemzetbiztonságunkra és nemzetgazdaságunkra éppen ezek jelentik a legnagyobb veszélyt!? / Gurabi Ági /
A zöld idealizmus ára: Hogyan tönkreteszi Európa éghajlati menetrendje gazdaságát
Európa zsarnoki megközelítése a zöld energia használatának kikényszerítésére saját megsemmisítésük tervezőjévé tette őket. A tudomány soha nem dőlt el, de a klímakultuszoknak sikerült kimosniuk a lakosság agyát, amit el kell szenvedniük a bolygó megmentéséhez. A túlzott szabályozási terhektől a pusztán ideológián alapuló csillagászati energiaárakig a gazdaság több fronton is összeomlik.
Az autóipar összeomlása: szélesebb körű gazdasági bajok előfutára
Az európai autógyártók soha nem látott méretű válsággal néznek szembe. Chris MacIntosh szerint az európai autóipar összeomlása a kontinens elhibázott klímapolitikájának és hagyományos energetikai előnyeinek elvesztésének közvetlen következménye.
Tekintsük a megdöbbentő számokat: a Volkswagen profitja 64%-kal, az Audié 91%-kal, a BMW-é 84%-kal, a Mercedes-Benzé pedig 54%-kal zuhant. Ezek a számok nem csupán a ciklikus visszaesést tükrözik; alapvető változást jeleznek az európai gazdasági környezetben.
A német autógyártók üzleti modellje az olcsó orosz energia és a robusztus kínai eladások alapjára épült . Az ukrajnai invázió és az azt követő Oroszország elleni szankciók megbénították az első pillért, míg Kína növekvő hazai autóipara aláásta a másodikat. Ennek eredményeként az európai autógyártók most azért küzdenek, hogy versenyképesek maradjanak a gyorsan változó globális piacon.
A hatás nem korlátozódik az autóiparra. Az euró jelentősen gyengült, ami azt jelzi, hogy a tőke menekült Európából . A tőke biztonságosabb menedéket keres, és ennek a tendenciának az Egyesült Államok az elsődleges haszonélvezője. Az amerikai részvénypiacok jobban teljesítenek, részben az európai gazdasági küzdelmek miatt. A tőkeáramlás ezen eltolódása egyértelmű jele annak, hogy az európai gazdasági modell komoly feszültség alatt áll.
A megújuló energia kudarca: Dánia napenergia-kiesése
A dán Better Energy A/S, egykor beharangozott napelemparkot fejlesztő cég összeomlása határozottan emlékeztet a zöld energiára való átállással járó kockázatokra. A cég bukása sokkhullámokat indított el Dánia pénzügyi rendszerében, ami jelentős veszteségeket okozott a befektetőknek és a nyugdíjalapoknak. A Sydbank A/S, Dánia harmadik legnagyobb tőzsdén jegyzett hitelezője összesen 450 millió korona (63 millió dollár) értékvesztést jelentett be a Better Energy összeomlása miatt. A Better Energyben 15 százalékos részesedéssel rendelkező dán legnagyobb nyugdíjalap, az ATP is jelentős veszteségeket szenved el.
Ez az epizód nem elszigetelt esemény. A Northvolt AB, a svéd akkumulátorgyártó pénzügyi nehézségekkel is szembesült, tovább rontva a zöldenergia-szektorba vetett bizalmat. Ezek a kudarcok rávilágítanak arra, hogy a pénzügyi életképesség és a hosszú távú fenntarthatóság szigorú értékelése nélkül a megújuló energiák felé rohanni nem lehet gazdaságilag .
Ahogy a MacIntosh rámutat, a megújulóenergia-ipart inkább az erényjelzések és az ideológiai elkötelezettségek támasztják alá, mint a jó üzleti gyakorlat. A következmények súlyosak mind a befektetők, mind a tágabb értelemben vett gazdaság számára. Különösen a nyugdíjasok viselik ezeknek a kudarcoknak a terhét, mivel nehezen megkeresett megtakarításaikat erodálják az illetékesek elhibázott politikája.
Ideológiai túlkapás: New York ostobasága és európai bénulása
New York állam kormányzójának közelmúltbeli döntése, amely szerint a következő 25 évben 75 milliárd dolláros bírságot szab ki a fosszilis tüzelőanyag-gyártó vállalatokra, a szélesebb körű ideológiai túlkapás jelképe, amely aláássa a gazdasági stabilitást. Az, hogy Kathy Hochul kormányzó aláírta ezt a törvényjavaslatot, azt a növekvő tendenciát tükrözi, hogy a gazdasági költségek ellenére büntetőintézkedéseket alkalmaznak az éghajlati menetrend végrehajtására. A megjósolható eredmény a tőke elmenekülése New Yorkból, mivel a vállalkozások és magánszemélyek kedvezőbb környezetet keresnek.
Az Európai Unió is küzd a szigorú környezetvédelmi szabályozás következményeivel. Katar fenyegetése, hogy leállítja az EU-ba irányuló földgázszállítást, ha a tagállamok betartatják a vállalati átvilágításról szóló irányelvet, jól mutatja a túlszabályozás elleni globális visszaszorítást. Ezt az irányelvet, amely előírja, hogy a vállalatok éghajlatváltozás-mérséklési terveket fogadjanak el és hajtsanak végre, sokan az üzleti működést fenyegető egzisztenciális veszélynek tekintik.
Az EU zöld megállapodása, bár ambiciózus, küzd, hogy elterjedjen. Az Európa-szerte zajló gazdálkodói tiltakozások , amelyeket a környezetvédelmi szabályozások és a támogatások csökkentése miatti harag fűt, sikeresen megakasztották a kulcsfontosságú környezetvédelmi politikák végrehajtását. A Farm to Fork stratégia, amely a Green Deal egyik sarokköve, a peszticidhasználat csökkentését és a fenntartható mezőgazdaság előmozdítását tűzte ki célul. Politikai nyomásra azonban felhígították, és néhány esetben fel is hagyták.
Ez a bénulás rávilágít az EU környezetvédelmi politikával kapcsolatos megközelítésének alapvető hibájára. Azáltal, hogy nem sikerül egyensúlyt teremtenie a gazdasági realitás és az ideológiai célok között, az EU aláássa saját gazdasági stabilitását és globális versenyképességét. Az eredmény egy vesztes-vesztes forgatókönyv, amelyben mind a környezetvédelmi, mind a gazdasági célkitűzések veszélybe kerülnek.
Következtetés
Az Európát sújtó gazdasági nehézségek nem véletlenszerű piaci ingadozások következményei, hanem mélyen a kontinens túlbuzgó zöld ideológiájában gyökereznek. Az autóipar összeomlása, a megújuló energiával kapcsolatos projektek kudarca és a környezetvédelmi szabályozásokkal szembeni politikai visszahatás mind egy nagyobb probléma tünete: az EU vonakodása szembenézni zöld programja gazdasági realitásaival.
Ahogy a tőke továbbra is menekül Európából, az Egyesült Államok profitál belőle, de a világgazdaság egésze szenvedni fog . Európa gazdasági küzdelmei figyelmeztető meseként szolgálnak a hasonló politikát fontolgató többi nemzet számára. A fenntartható jövő felé vezető utat gyakorlatias, gazdaságilag megalapozott politikákkal kell kikövezni, nem pedig ideológiai fantáziákkal. Eljött az ideje a környezetpolitika kiegyensúlyozottabb és reálisabb megközelítésének.
Forrás:
https://www.newstarget.com/2025-02-18-europes-climate-agenda-is-tanking-its-economy.html
InternationalMan.com
WeForum.org
Vox.com
