A menesztett vezérkari főnökről folyó vitában Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter felidézte, hogy Ruszin-Szendi Romulusz- akkor még vezérkari főnökként - tárgyalt az ukrán védelmi miniszterrel és támogatásáról biztosította. Valamint tárgyalt az ogyesszai és a harkovi polgármesterrel. A miniszter feltette a kérdést, milyen mandátum alapján tárgyalt a vezérkari főnök a politikai szereplőkkel?
Méghozzá 2022-ben - teszem hozzá én.
Abban az évben, amikor egy sor olyan esemény történt, ami az eseményeket az ukrajnai háború folytatásának és eszkalálásának az irányában tolta.
A miniszter úr csak azt felejti el, akkor ha háborúban polgármester együttműködik a városban tartózkodó katonasággal és felelős a város biztonságáért – utalt Ruszin-Szendi Romulusz arra, hogy katonai minőségében volt miről beszélgetnie a polgármesterekkel.
Apropó: katonai minőségében a vezérkari főnöknek mi dolga elmenni Ukrajnába, hogy ott POLGÁRMESTEREKKEL TÁRGYALJON? Csak nem azt vitatták meg: nem veszélyes-e NATO-országok katonai szakértőit küldeni az ukrán-orosz háború harcállásaiba küldeni?
Miért kérdezte olyan aggódva Benkő Tibor hadügyminiszter - korábban maga is vezérkari főnök - mikor jóváhagyta vezérkari főnökének ukrajnai utazását -, hogy nem veszélyes-e Ukrajnába menni. Vajon csupán vezérkari főnökének életét féltette annyira? Vagy az esetleg Ukrajnába küldendő magyar katonák életét? Mert az a magyarországi ötödik hadoszlop katasztrofája lenne, ha magyar zászlókkal letakart koporsók kezdenének érkezni Ukrajnából.
De bizony - mondom én - veszélyes. Orosz rakétatámadásokban vesztették már életüket NATO katonai kiképzők - szakértők, katonáknak nevezett zsoldosok, zsoldosokként szolgáló katonák - mélyen az ukrán hátországban, így Kijevben is. Meg a fronton is, ahol sokuknak szörnyű halála volt a termobárikus vákuumbombáktól.
Drágalátos lengyel barátaink éppenséggel tudnának arról beszélni: hogyan semmisítették meg egy több száz fős elit alakulatukat Kurszk régióban néhány perc alatt. Tudnának - ha akarnának. Nem pedig azon mesterkednének, hogy megint, mint 1939-ben is, a szakadékba vessék magukat. Csak éppen ezúttal, másokba - a kelet-európaiakba, lehetőleg a NATO-ból, az Európai Unióból minél többekbe belecsimpaszkodva, őket magukkal rántva - ugorjanak bele megint az eszeveszett oroszellenesség szakadékába.
Emez pedig elmegy a minket 2. számú ellenségének tekintő országba. Oda, ahonnan már többször is érkezett minket katonai támadással fenyegető üzenet. (És én, balga lélek, sokáig azt hittem-reméltem, hogy e fenyegető veszedelemmel szemben fegyverkezünk oly bősz iramban!)
Elment pedig azért, hogy mielőtt kiajánlaná fiainkat az ukrán-orosz háború húsdarálójába, előbb azért - mindenféle kormányzati felhatalmazás nélkül - tájékozódjon helyi polgármesterektől. Még csak nem is arról, hogy veszélyes-e, hanem hogy nem túl veszélyes-e - magyar katonákat az ukrán-orosz háború frontjaira küldeni.
Méghozzá annak a két városnak - Harkov és Ogyessza - a polgármesteréhez ment el tárgyalni, amelyek létszükségletű, előzetes célpontjai egy készülőben lévő, elsöprő erejű orosz offenzívának.
Harkov zömében oroszok lakta, másfél milliós iparváros (Ukrajna második legnépesebb települése). Az Ukrajnához 1922-ben átcsatolt egykori Novorosszija kormányzóság egyik végpontja (Szumi régióval és várossal együtt).
A másik végpont: Ogyessza. A sok nemzetiségű, kozmopolita, nyelvében és tudatában azonban orosz - és semmiképpen sem ukrán - város.
Harkovból indult Ukrajna orosz közösségének a 2014 februári kijevi puccsal szembeszegülő nemzeti ellenállása (amit a városban az elsők között fojtottak vérbe, többek között amerikai zsoldosok közreműködésével).
Harkovból az ukrán terrorgépezet egyik félelmetes központja lett. A szomszédos Szumi régióval együtt ez a térség a Kurszk ellen felvonuló ukrán csapatok bázisa. És innen támadja az ukrán tüzérség Oroszország határmenti régióit, annak településeit (Kurszk, Belgorod, Orjol, Brjanszk). Érthető hát, hogy Oroszország igyekszik megtisztítani ezt a területet az ellenségtől.
Mindenkinek kellene tudnia a 2014. május 2-án a hoholnáci kijevi rezsim által Ogyesszában elkövetett rémtettről, amit a népnyelv “Ogyesszai Hatinynak” nevezett el. És jó okuk van a demokrácia és a jogállamiság nyugati bajnokainak arra, hogy mindmáig mélyen hallgassanak arról a borzalomról, amit kijevi védenceik akkor ott műveltek.
2014. május 2-án követte el a puccsista, tömeggyilkos, kijevi rezsim egyik legszörnyűbb rémtettét: a szakszervezetek Ogyessza megyei tanácsának székházában végrehajtott tömeges mészárlást. Hivatalos adatok szerint 48, a túlélők szerint azonban legalább 116 ember esett áldozatul.
https://youtu.be/4I3X3dLIoOM?si=blwCSX8dahO1yaeX
Ogyessza felszabadítása több szempontból is fontos Oroszország számára. A város kikötőjébe egyelőre folyamatosan érkeznek az ukrán hadsereg számára nyugati haditechnikát szállító hajók. Ogyessza felszabadításával Oroszország visszaszerezhetné a Fekete-tengeri partvidéke fölötti korábbi ellenőrzését. Ukrajnát egyszer s mindenkorra el lehetne vágni a Fekete-tengertől, ami révén Oroszország megszabadulna az onnan származó fenyegetettségtől. Ogyessza felől pedig utat lehetne nyitni az Oroszországtól elszigetelt, ukrán energiablokáddal fojtogatott Dnyeszter-mellék felé.
E két település visszaszerzéséért vívott harcokban az orosz hadsereg nem lesz kíméletes - “belead majd apait-anyait”. Egyre-másra láthatunk képeket az ogyesszai kikötő, a Romániából oda vezető utak, parancsnoki pontok és bunkerek, illetve azon szállodák, épületek szétlövéséről, ahol a NATO tisztjei, katonái, zsoldosai laknak, vagy tanácskoznak éppen.
Lehet még épeszű ember Magyarországon, aki ilyesmiknek tenné ki fiatalabb és nem annyira fiatal honfitársainkat?
https://t.me/c/2033221114/7609
Csak nem akarja valaki is túszul odavetni fiainkat, hogy így próbálják megmenteni a vérben fürdő, tömeggyilkos, háborús főbűnös náci kijevi rezsimet? Amúgy halálos ellenségünket?
Feltűnt-e valakinek is, hogy a korábbi és a mostani vezérkari főnök is amerikai iskolában nyert továbbképzést?. Elgondolkodott-e valaki is azon, hogy elvileg legfőbb szövetségesünk továbbképző tanfolyamain hazájuk érdekei ellen készítik fel a jövő magyar főtisztjeit?
Hát, kérem, az lenne csak az igazi árulás. Nem pedig önmagában véve az, hogy a vezérkari főnök beállt a Brüsszelből ideküldött helytartó-jelölt csapatába. Ez csak a második pont az ő hazaárulásának szomorújátékában.
Nagy a veszedelem! Ehhez mérten kicsinyes, primitív és banális azon lovagolni, hogy egymilliárd forintért építtetett magának rezidenciát. Ezt egyszerűen be kell rajta vasalni.
Elbocsátani pedig nem ezért kellett volna. Hanem azért, mert felelős katonai posztot betöltve keresztbe tett a magyar politikának, vételi ajánlatot tett fiatal magyar életek tíz - talán száz - ezreire. Mert összeállt halálos ellenségeinkkel, elárulta hazáját.
Szerepelt-e a Magyar Országgyűlés honvédelmi és nemzetbiztonsági bizottságának a napirendjén Ruszin-Szendi Romulusz ukrajnai utazása? Ha nem, miért nem? Ha igen, ott mire jutottak? Elszámoltatták-e ott ukrajnai tárgyalásairól? Állást foglaltak-e? És, igen! - nyilvánosan is? Mert hogy életbevágóan fontos kérdésről van szó!
Elszámoltatták-e Benkő Tibor korábbi hadügyminisztert, még korábbi vezérkari főnököt arról, hogy mi okból, mi célból küldte Ruszin-Szendi Romuluszt Ukrajnába tárgyalni?
2022-ben. Abban az évben, amikor a kollektív Nyugat nevében Nagy-Britannia titkosszolgálata felvállalta a véres bucsai provokáció megszervezését. Amire hivatkozva aztán az ország miniszterelnöke nagy hirtelen Kijevben termett, hogy nyomatékosan lebeszélje az ukrán partnereket az Isztambulban már elért fegyverszüneti megállapodás jóváhagyásáról.
Írta; Levédia krónikása
MEGJEGYZÉS:
